Filmek
Saját halál

Nádas Péter könyve alapján
„A „lét” és az azt örökösen elfedő létező „részletek”. A Saját halál című írást egyedül ennek a kettősségnek a perspektívájából tartom megfilmesíthetőnek. Pontosabban: Forgács Péter filmjét megnézve mondom ezt, amivel azt is állítom, hogy immár így és csakis így tudom látni Nádas írását, amit korábban csak olvasva tudtam elképzelni. E filmben a hang és a látvány együtt éri el azt, hogy ne csak tudásom legyen arról, hogy a részletek mögött ott húzódik valami, ami túl van rajtuk, megfoghatatlanul és mégis mindennél érzékelhetőbben, hanem, hogy e tudás élményszerűvé is váljon. Az ilyen élmény az előfeltétele annak, amit Európában katarzisnak neveznek. A katarzis az embernek félelemben és együttérzésben való megedzése – mivel ezek révén nyílik lehetősége arra, hogy élete addigi szűkösségéből átlépjen máshová. Hogy hová? A görögök szerint egy olyan tágasabb világba, ahol az emberi rend az istenit kezdi másolni. A zsidó-keresztény kultúra szerint oda, ahol az ember Istennel érintkezik és az ő végtelenségében fedezi föl saját határait.”
Földényi F László
„Nádas Péter Saját halál egyedülálló könyve olvasása közben a szöveg filmként elevenedik meg az olvasóban, bennem is született egy sok szempontú vízió, hisz a „látvány az elbeszélt eset maga”. Az érzéki és túlvilági utazás filmje nem élhetett a direkt irodalmi adaptációk rég kimerült filmnyelvével, új képi világot kellett találni. A fekete-fehér lassított, és fotószerűen bevillanó véletlenszerű képek váltakoznak a színes „valóság” világával, miközben a részletekre, valójában befelé figyelünk. Máskor pedig a textúrákra és testre korlátozott minimalista felvételek visznek a hosszú útra. Egy nap története."
Forgács Péter



